A gyönyörű balatoni panorámában elmerülve 4 fura alak ( Dudás Péter alias Peter Piper, Májinka András alias Maxxsus, Bánhalmi Norbert és Vanicsek Péter alias [vanice] ) beszélget az Apátsági Rege Cukrászda teraszán, a generatív művészetben rejlő veszélyekről és lehetőségekről.

Lehetséges-e vele becsapni az embereket, és mit lehet tenni annak elkerülésére, hogy rossz módon használják ezt a technológiát, és helyette kreatív eszközként juttassák el milliók kezébe.

Norbert: Tudod, lenyűgöző, ahogy a generatív művészet képes fotó realisztikus képeket létrehozni. De nem tudom lerázni azt az érzést, hogy aláássa a fotográfia hitelességét. Most már bárki lenyűgöző látványt teremthet algoritmusokkal. Mit mond ez a fotográfia értékéről?

Piper: Oh, értem a kétségeidet, Norbert. De gondold így - a világ változik, és vele az alkotások formái is. A generatív művészet lehetőséget teremt az innovációra és a kreativitásra, lehetővé téve számunkra, hogy új határokat fedezzünk fel. Ahelyett, hogy félnénk tőle, szerintem inkább ragadjuk meg a lehetőségeit.

Maxxsus: Abszolút! Az ultra-fotó realisztikus képekkel kitágíthatjuk a kreativitásunk határait. Ez lehetőség arra, hogy kiszélesítsük a perspektíváinkat és újraértelmezzük a lehetőségeinket. De óvatosnak kell lennünk a lehetséges visszaélésekkel kapcsolatban.

Vanice: Értem az aggodalmaidat, Norbert, de a generatív művészet híd lehet a fotográfia és a képzőművészet között. Ez egy új médium, amely megnyitja az ajtókat az elképzelés és kifejezés előtt. Ne engedjük, hogy a félelem elhomályosítsa azokat az alkotói értékeket, amelyeket e világnak hozhat.

Norbert: (sóhajt) Értem az alkotói potenciálját, de a fotó realisztikus generatív képek kísérlete engem viták közé sodort. Profi fotósok vádoltak azzal, hogy megtévesztem az embereket, miközben a forrás minden képemnél jelezve van. Valahol úgy éreztem, óriási lett a távolság a szakmán belül. Hogyan találjuk meg az egyensúlyt az igazi kreativitás és a felelős felhasználás között?

Piper: Szerintem pont a transzparencia itt kulcsfontosságú. Tájékoztassuk az embereket, amikor egy alkotás generatív művészet, és ünnepeljük annak egyediségét. Ez nem csökkenti az alkotás szépségét, hanem inkább megmutatja az algoritmus és az alkotói látomás zsenialitását.

Maxxsus: Egyetértek. A transzparencia az alapvető. Azzal, hogy elismerjük az AI szerepét az alkotásban, megerősítjük a nézőket, hogy értékeljék az alkotást az igazi értékén – egy emberi zsenialitás és technológiai fejlődés ötvözete.

Vanice: És mi lenne, ha a generatív művészetet arra használnánk, hogy másokat is megerősítsünk? Képzeld el, ha milliók felfedezhetik a kreativitásukat míg, a hagyományos technikákba korlátozva vannak. Demokratizálhatjuk az alkotást és új kifejezési formákat támogathatunk.

Norbert: (mosolyogva) Ez gyönyörű vízió,

Vanice: Arra használjuk ezt a technológiát, hogy inspiráljunk és felemeljünk, ahelyett, hogy megtévesszünk mert ezzel csak csökkentjük az értékét. Mint művészek, a mi felelősségünk, hogy mutassuk az utat, és biztosítsuk, hogy a generatív művészet magasabb cél szolgálatában álljon.

Piper: (felemeli a poharát) Erre koccintsunk! A felelős kreativitásra és a generatív művészet végtelen lehetőségeinek zsenialitására. Hagyjuk, hogy a művészek és a technológia egyesüljön, hogy alakítsák a művészi kifejezés jövőjét.

A négy művész összekoccintja a poharait, szívük egyesült a közös víziójukban. Ebben a pillanatban az Apátsági Rege Cukrászda élettel telt meg a négy lelkes művész szenvedélyétől, akik elszántak voltak abban, hogy a generatív művészet mindig változó tájainak integritásával, kreativitással, felelősségvállalással álljanak szemben.

Megálmodták a "Digitális Illúziók - A Valóság Hamis Arcai" című első AI kiállítást.

Kiállításra került képanyag

Digitális Illúziók - A Valóság Hamis Arcai

Generatív Művészeti Kiállítás

Peter Piper X Maxxsus X [vanice] X Bánhalmi Norbert

2023.08.16. - 2023.09.01.

Az internet korunk egyik legnagyobb áttörése, de egyben legveszélyesebb fegyvere is. A digitális tér szövevényes hálójában rejtőző hazugságok, hamis képek és manipulált információk olyan erővel bírnak, hogy képesek elhitetni velünk az abszolút valósnak látszó képtelenségeket is. Egy friss kezdeményezés Tihanyban most felkavarja a társadalom figyelmét, hogy ráébressze az embereket az internet veszélyeire és a meggyőző manipulációra.

A "Digitális Illúziók - A Valóság Hamis Arcai" című kiállítás a mesterséges intelligencia és képalkotó eszközök erejét demonstrálja. A művészek olyan képeket készítettek, amelyek olyan valóságosnak hatnak, hogy a szemlélődők képtelenek megkülönböztetni az eredetitől. A kiállítás digitálisan kerül bemutatásra. A digitális művészek egy nagyon fontos társadalmi problémára hívják fel a figyelmet: az emberek másodpercek alatt, szinte mindent elhisznek, amit az interneten egy általuk hitelesnek vélt felületen látnak.

Egy elgondolkodtató személyes tapasztalat áll az inspiráció mögött, ami miatt a művészek úgy érezték, hogy sürgősen szólniuk kell az embereknek. Vezér Dávid kommunikációs szakember ötlete alapján, Bánhalmi Norbert fotóművész, tudatosan osztotta meg egy hónapon keresztül a saját képeit keverve a mesterséges intelligencia által készített fotó realisztikus képekkel a közösségi oldalán. A posztok valós szövegkörítéssel készültek.

Az AI által készített fotók nem voltak tökéletesek, az emberek kezein könnyen kiszúrható volt, hogy valami nincs rendbe a képpel. Volt olyan fotó, ahol 6 ujja volt a rajta szereplő személynek, de olyan is, ahol 3 keze. A legnagyobb megdöbbenésére senkinek sem tűnt fel és a rajongói rengeteg dícséretet írtak a képhez. Közel 30 ilyen kép került már megosztásra, mikor egy AI képalkotásban jártas fotós, elkezdte kiszúrni a hibákat a képeken.

Az eset az egész közösségi médiában terjedni kezdett és a szakma elkezdte a képek alá kommentelni, hogy nem is valódi fotókról van szó. A következő döbbenet itt jött, hogy tették ezt úgy, hogy a kép leíró szövegében el volt helyezve a #midjourney mint képalkotó szoftver, de ezt el sem olvasták.

Ekkor döntötték el a művészek, hogy cselekednek. A "Digitális Illúziók - A Valóság Hamis Arcai" kiállítás a kialakult helyzetre adott válasz.

A kiállítás célja, hogy ráébressze az embereket arra, hogy ne higgyenek el mindent az interneten, hanem szánjanak időt és erőfeszítést arra, hogy ellenőrizzék egy hír, egy kép vagy egy információ eredetiségét. A közösségi média világában az információáradat hatalmas, és a manipulált tartalmak könnyen elterjedhetnek.

Az esetből tanulva, a művészek ( Vanicsek Péter, Dudás Péter, Májinka András, Bánhalmi Norbert ) fontos küldetésüknek érzik, hogy figyelmeztessék a társadalmat. Norbert mondja, hogy soha nem gondolta volna, hogy ennyi ember vakon megbízik egyetlen képben, amit ő osztott meg. "Kisgyermekes szülőként, nagyon tanulságos volt számomra, és bízom benne, hogy a kiállítás segítségével mások is óvatosabbak lesznek az interneten látható tartalmakkal kapcsolatban" - mondta.

A "Digitális Illúziók - A Valóság Hamis Arcai" kiállítás egy fontos lépés a társadalom számára. Arra emlékeztet bennünket, hogy mi mindannyian részei vagyunk az interneten zajló információs forradalomnak, és a felelősségünk, hogy ne hagyjuk magunkat manipulálni és megvezetni. Azt, amit látunk, mindig kérdőre kell vonnunk, és alaposan meg kell vizsgálnunk az igazság mögött rejlő valóságot.

Az érdekes és tanulságos kiállítás augusztus 15. és szeptember 1. között tekinthető meg Tihanyban az Apátsági Rege Cukrászdában. A remény az, hogy a látogatók új nézőpontból szemlélve a műalkotásokat és az internet világát, az életüket átformáló, megfontoltabb döntéseket hoznak majd a digitális térben. Az igazság keresése és megbizonyosodásunk az eredetiségről kulcsfontosságú a valóság és az illúziók közötti határok megkülönböztetéséhez.

banhalmi

// Bánhalmi Norbert

Bátran mondhatom, hogy az internet, a digitális grafika és a digitális fényképezés hőskorának gyermeke vagyok. Már gép előtt ültem az internet elindulásakor, internet explorerre weboldalakat programoztam, webdizájnt csináltam és papír képeket szkenneltem be, hogy tökéletes és érdekes legyen az oldal. Annyira érdekeltek az újítások, hogy amikor először megjelentek azok a Nokia telefonokon, amelyekre némi programozással pixelekből kirakható egyedi képeket lehet tenni, az elsők között voltam, aki elkezdett ilyeneket tervezni.

A diplomamunkámat is CMS rendszerből és a benne rejlő lehetőségekről írtam akkor, amikor ez még egy teljesen ismeretlen terület volt.

Ahogy aztán digitális technológiák fejlődtek, úgy én is fejlődtem. Talán mondhatom, hogy együtt nőttem fel ezekkel, megéltem és megtanultam a változásokat a webfejlesztésben, a digitális grafikában és a fotóművészetben. Mert nem nyugvó kíváncsiságom van a még tökéletesebb, még inspirálóbb alkotások létrehozására. Ez az innovációk iránti érdeklődésem vezetett a mostani témámhoz is, de előtte picit visszakanyarodok az említett CMS rendszerekhez.

Mára a legelterjedtebb weboldal készítő CMS rendszer a wordpress, ami több millió embernek könnyíti meg az életét az internetre lépés terén. Milliónyi dizájn közül lehet könnyedén választani az interneten, amit pár kattintással lehet telepíteni és már kész is van a weboldal, csak a tartalom kell. Azonban ennek a lehetőségnek a kivirágzásával együtt sok programozó munkája értéktelenedett el. És ezzel rá is kanyarodok arra a párhuzamra, ami az MI (mesterséges intelligencia) egyik aktuális és kérdéses aspektusa. Van egy új technológia, ami egyszerre rengeteg kreatív ember munkáját segíti vagy épp teszi tönkre.

Az alábbiakban szeretném pár pontban megfogalmazni a benyomásaimat, hogy az MI valójában hogyan támogathatja a fotóművészeket, hogyan nyit új lehetőségeket a kreatív alkotásban, ám veszélyei is vannak és pont ezért is alkottuk meg ezt a figyelemfelkeltő kiállítást.

Inspiráció és kreativitás:

Az MI-alapú grafikai programok, mint például a Midjurney, inspirációt nyújtanak a fotóművészeknek. Az algoritmusok elemzik és feldolgozzák a művészeti adatokat, mintákat, és javaslatokat tesznek új kompozíciókhoz, színekhez vagy textúrákhoz. Az MI nem másolja az emberi kreativitást, hanem segít a művészeknek kibontakoztatni saját stílusukat, és új utakat nyit előttük. Például, ha egy fotóművész egyedi színpalettára vágyik, az MI-alapú programok képesek vizuális elemzéseken alapuló színjavaslatokat adni, ami segít a művésznek kifejezni a vágyott hangulatot.

Hatékonyabb munkafolyamatok és időmegtakarítás:

Az MI segítséget nyújt a fotóművészeknek a hatékonyabb munkafolyamatok és időmegtakarítás terén. Az algoritmusok gyorsan végezhetik az ismétlődő feladatokat, például a zajcsökkentést, a perspektívaváltást vagy a retusálást. Ezáltal a művészek több időt szentelhetnek az alkotásra és az egyedi megközelítésre. Az MI-alapú eszközök segítségével a fotóművészek hatékonyabban dolgozhatnak és több időt szentelhetnek az alkotói folyamatra.

Kreatív partnerség az MI-val:

Nekem, mint innovációra fogékony alkotónak a nézőpontom, hogy az MI nem feltétlenül versenytársa a fotóművészeknek, hanem inkább a kreatív partnere, alkotótársa lehet. Az MI-alapú programok olyan eszközöket nyújtanak, amelyekkel a művészek kísérletezhetnek, új megközelítéseket próbálhatnak ki, és megtalálhatják a saját stílusukhoz leginkább illő technikákat. Az MI képes felismerni és tanulni a művészek preferenciáit, sőt személyre szabott ajánlásokkal szolgálhat a kreatív folyamat során. A legnépszerűbb fotószerkesztő program a Photoshop, az új verziójába már integrálja az MI megoldásokat.

Költséghatékonyság és hozzáférhetőség:

Korábban a képszerkesztés sok időt és pénzt igényelt. Ezzel ellentétben az MI-alapú grafikai programok hozzáférhetőbbé teszik a fotóművészetet, ezek segítségével a művészek hatékonyabban dolgozhatnak, kevesebb idő és erőforrást használva fel. Ez pedig lehetővé teszi, hogy több ember számára elérhetővé váljon egyedi fotóművészeti alkotást felhasználni.

Eljutottunk mi fotósok, grafikusok és még a kreatív szövegírok is a fent említett wordpress szindrómához. Vagy beépítjük a tudástárunkba, a mindennapjainkba az MI -t és még tökéletesebb dolgokat alkotunk, vagy pedig szépen lassan a feledés homályába veszünk. Illetve a fejlődést és az emberek igényeit nézve, úgy gondolom nem is olyan lassan. Hónapok vannak már csak hátra.

Az itt látható képeket is az MI -vel együtt készítettük és különböző programokkal hangoltam finomra a végeredményt.

Ezek után mindenki eldöntheti, hogy a sok szabályozási kérdés hiányossága ellenére átok, vagy netán áldás lesz ez technológia a szakembereknek.

// Dudás Péter alias Peter Piper

Jelenleg Németországban / és a világ összes többi részén élek illetve dolgozom, egy multinacionális német vállalatnál.

A fotózás csak mint hobbi, örökre megmaradt szerelem van jelen nálam, de minden örömét és nyűgét élvezem

Többnyire emberábrázolással foglalkoztam a fotózások során, illetve mivel rengeteget utazom, így a street fotózás sem áll távol tőlem. Rövid időre belekóstoltam az alkalmazott fotográfián belül az étel-fotózásba is,de inkább maradtam a portréfotózás műfajánál.

Az AI nálam először mint unaloműzésre és feszültséglevezetésre használt alkalmazás jelent meg, eleinte jókat derültem azon, hogy milyen gyermeteg hibákat tud véteni maga a képgeneráló alkalmazás, mára már ezt sikerült kinőnie, és egyre jobb és pontosabb képeket tud alkotni maga az A.I.

Az AI-t én inkább a photoshopban használom, ha esetleg nem tetszik maga az elkészült kép, hiányosnak érzem, akkor a PS-en belül ki tudom egészíteni a képet "odaillő" részekkel, anélkül, hogy nagyon giccses vagy zavaró lenne a "jelenléte" a pótlásnak.

Illetve továbbra is szórakozásból használom az A.I-t, a levezetést és az unaloműzést mára felváltotta a kíváncsiság, vajon egy-egy ötletemet mennyire tudja visszaadni az A.I (Midjourney) ahogy fejlődik maga az alkalmazás, egyre jobb és jobb lesz.

A környezetemben vegyes fogadtatása van az A.I -generálta képeknek, a laikusok számára megdöbbentő és nekik tetszők a képek, de a fotós baráti körben kapok hideget-meleget, leginkább hideget. Nyilván ők szakiparos szemmel nézik a képeket, rögtön a hibákat keresik, illetve megkaptam azt is, hogy ez nem is kép, nem a te szellemi terméked, igaz hogy nem sérti meg a GDPR-elvekben foglaltakat, de azért valahol a milliárd számra feltöltött valódi fotósok valódi fotójából "lopkodja" el az AI a pixeleket, és állít össze egy képet - ergo megvalósulhat maga a plágium.

Az Ai.I alkalmazhatósága nagyon széles. Olvasni olyan zeneszámokról, amit az A.I írt, vagy versekről, mostanában már Hollywoodban a forgatókönyvek készülnek az A.I által, de ugyanakkor a rákkutatásban vagy a ipari fejlesztésekben is nagy hasznát veszik.

Nem kell félni tőle - ha megfelelően van kezelve és publikálva. Az ember sajnos hajlamos bármit elhinni,amit az írott vagy az online sajtóorgánumok elé tesznek . Ha egyszerre több oldalról is megvizsgálunk egy-egy hírt, információt, ki fog rajzolódni előttünk a valódi történet, és meg tudjuk különböztetni a generált "valóságot" az igazitól.

A kiállítás képei nálam próbaképek, megpróbáltam egy-egy történetet kitalálva elkészíttetni az A.I. -vel, legyen az egy klasszikus, mint a Time Square-en 1945 augusztus 14.-n lejátszódó jelenet, amit ketten is megörökítettek, más-más szemszögből : Alfred Eisenstaedt és Victor Jorgensen, azon a napon, amikor Truman elnök bejelenti hogy vége a háborúnak. A híres jelenetet próbáltam újraalkotni, illetve megmutatni, hogy közel 80 évvel később ugyanazokkal a szereplőkkel, de öregen, hogy nézne ki ugyanaz a kép.A többi már csak jött egymás után, a francia romos város ünnepli a felszabadító amerikai katonákat, vagy az 56-os diákság hogyan ünnepli a forradalmi eseményeket.

Piper

// Májinka András alias Maxxsus

Vagyonvédelemben dolgozom, mellette egy honlapkészítő és üzemeltető cégnek kisebb bedolgozásokat vállalok, főleg design ágon.

Én személy szerint hobbi szinten, szórakozásból foglalkozom AI képgenerálással. Inkább fotósnak mondanám magam, aki épp parkolópályára került ideiglenesen fotózás terén. S valami hasonlóval szerettem volna kitölteni fölösleges szabadidőmet, míg újra hódolhatok a fotózásnak.

Ekkor jött szemben velem az AI képgenerálás. Kipróbáltam, nagyon megtetszett, s úgy véltem ez a fotózás helyett (vagy később akár mellett) tökéletes alternatíva lehet. Mivel elég nyitott vagyok minden újdonságra, ezért nem voltak félelmeim belevágni. Hisz magamról tudtam mindig is, hogy tiszta szándékok vezérelnek, személy szerint soha nem használnám erkölcstelen, manipulatív vagy alantas célokra.

Azt kell mondjam, hogy nem minden fotós fél az AI képgenerátoroktól, és a félelem mértéke is változhat az egyénektől függően. Azonban néhány fotós aggodalmát okozhatja az AI képgenerátorok fejlődése és alkalmazása.

Az egyik fő aggodalom az, hogy az AI képgenerátorok képesek létrehozni olyan valósághű képeket, amelyeket nehéz megkülönböztetni a valódi fotóktól. Ez a technológia tehát képes lehet hamis képeket és manipulált tartalmakat előállítani. Ez a probléma jelentős hatással lehet a fotóriporterekre és a hírközlésre, mivel az emberek egyre nehezebben tudják megkülönböztetni, hogy egy kép valódi vagy hamis-e. Ez árnyékot vet az információk megbízhatóságára és a média integritására.

Egy másik aggodalom az, hogy az AI képgenerátorok a fotósok munkáját is fenyegethetik. Mivel az ilyen technológia képes képeket létrehozni, ez azt jelenti, hogy az emberek kevésbé fognak hozzáértő fotósokat igénybe venni, mivel egyszerűen létrehozhatnak saját képeket az AI segítségével. Ez a versenyt és az alkotói értéket is csökkentheti a fotósok számára.

Fontos azonban megérteni, hogy az AI képgenerátoroknak vannak széles körű alkalmazásai és előnyei is. Például segíthetnek a képfeldolgozásban, képjavításban és kreatív projektekben. Az aggodalmak inkább azokat a területeket érintik, ahol a hamisított képek és a manipulált tartalmak negatív hatással lehetnek az emberekre és a társadalomra."

Igazából a képeimnek nincsenek különösebb történeteik, inkább úgymond "hangulatfüggő" stílusuk van. Az éppen aktuális hangulatom, fizikai, lelki feltöltődésem vagy épp lemerülésem eredményei. Esetleg annyi, hogy mivel fotósként emberáblázolást nem nagyon csináltam (portré, szocio, stb.) itt az AI által ezekben is kiélhetem magam, ezért pl kiemelten kedvelek gyönyörű portrékat készíteni, akár extrém környezetekben is. Külön öröm érzelmeket varázsolni a képeimre az AI segítségével. Eleinte még a kezdetleges állapotukban eléggé "halottak, érzelemmentesek" voltak a generált képek. Szerencsére már annyira kifinomult a szövegbevitel, hogy a megfelelően eltalált szavakkal, megírt prompt-okkal ma már akár "lelket is önthetünk" műveinkbe, ez által is emelvén vizuális örömszerző értékén. Az AI erre is ad lehetőséget.

Maxxsus

// Vanicsek Péter alias [vanice]

Budapesten születtem. Tervezőgrafikusként, újságíróként és fotósként dolgoztam évtizedekig a világ néhány legismertebb cégének. Reklámkampányokat és kiadványokat terveztem, menedzseltem, valósítottam meg. Eközben mindig is vonzott a minimalista fotózás, az a technika ahogy egy bonyolult történetet el lehet mesélni vagy csak felskiccelni a lehető legkevesebb részlettel segítve a nézőt az eligazodásban.

Mai napig emlékszem arra pillanatra, amikor vagy 30 évvel ezelőtt egy kis görögországi falu piacán készítettem egy nagyon egyszerű fotót egy kosár frissen halászott szardíniáról felülnézetből. Amikor előhívtam a filmet, rengeteg véletlenszerű, össze-vissza szürke ecsetvonást láttam. Ezek voltak a halak. Azonnal beleszerettem az absztrakt minimalista fotográfiába.

Azóta is folyamatosan keresem azt a szűk művészeti kuckót, réspiacnak hívják az ilyesmit a profik, amiben leginkább én lakom, s amelyben odáig tudom torzítani, manipulálni a képeimet, hogy az eredeti fotókból szinte csak a főtéma legyen sejthető. Ilyenkor - mivel kevés a kapaszkodó - a néző fejében épül fel a kép, a történet, s ha hajlandó követni engem ezen az ösvényen, gyakran megérkezik az aha-élmény is. Aztán egy ponton túl már nem tudtam elvontabban fotózni, ezért elkezdtem digitálisan rombolni a képeket szinte nonfiguratív, absztrakt foltokká, pacákká és mintázatokká. És aztán hipp és hopp, pár évtizeddel később már természetesen én is a mesterséges intelligencia generálta képalkotás egyik legelső felhasználójává váltam.

2022. nyarán, amikor a mesterséges intelligencia és a text2image (képből szöveg) technológia beépült a digitális művészetbe, profik és amatőrök tízmilliói kezdtek kísérletezni mindenféle titkos szövegekkel, ún. promptokkal, utasításokkal, rövid leírásokkal. Ez a zseniális újdonság millióban ébresztette fel a bennük rejlő kreatív gyermeket. Sokan pedig csak rácsodálkoztak a mesterséges intelligencia elképesztő lehetőségeire. Azt hiszem az Eastman Kodak Box óta nem volt ilyen kreatív láz a világon. Az egy fekete doboz volt, amivel mindenfelé kattintgatni kellett, aztán beadni előhívásra, hogy valamilyen tenyérnyi maszatos képeket kapjanak vissza. Fényképezőgépnek nevezték. A fotóművészet csak később született meg...

Az AI-képalkotás egészen korai felhasználóként én azt éltem meg, hogy ezzel az eszközzel sokkal távolabb tudom tolni a digitális önkifejezésem határait, mint amit valaha is reméltem. S ez még akkor is szörnyen izgalmas, ha egyébként néha kevesen értik a pacáimat. De ha valaki módszeresen keresi a legfrissebb eszközök, technológiák, vizuális kódok felhasználását, ma csodákra lehet képes. WARHOL ELÉLVEZNE. Ez készülő kiállításom címe is.

De ez vajon művészet? Vagy válhat valaha is azzá? Ez mindig a második kérdés, amikor beszélgetni kezdünk a generatív képalkotásról - ez ma már a bevett megnevezés a mesterséges intelligenciával létrehozott képekre. Egy ideje én is gyakran érzem, hogy az algoritmus már túl okos, túl sokat tud, és túl könnyen adja oda magát bárkinek néhány jól megválasztott szóért.

De vajon mennyire lesz az a te saját alkotásod, kreatív szüleményed ha a gép hátborzongatóan gyönyörű képeket készít a világűr setét bársonyán lebegő sziámi macskákról, amelyek Chaplin szellemével tangót ropnak a Kis-göncöl egy sápadt oldalcsillagán a háttérben egy éhesen vigyorgó aszteroidával? Mindannyian kipróbáltunk dadaista promptokat, ne is tagadjátok! És a szoftver többnyire még érti is, amit még mi sem.

Szóval akkor mi ez valójában? Magunk se hittük volna a kiállítási anyag összeállítása előtt, hogy ennyire jó választ kapunk erre a kérdésre. Mindannyian használjuk a mesterséges intelligenciát a képalkotásban, és mégis markánsan eltérünk egymástól. És ezt imádtuk. Ez azt igazolja, hogy bár az eszköz azonos, mégis mindenkinek a saját világa, ízlése, üzenete, technikája tükröződik a képeiben. És ha a generált mesterséges alap felett ennyire markánsan megjelenik az emberi réteg, az mindenképp arra vall, hogy ez is csak egy eszköz, amit különböző alkotók eltérő módon használnak.

A zongora is csak egy gép, fából-fémből ácsolt élettelen mechanika, de nem mindegy, hogy ki ül le mögé. Ezzel kiállítással azt (is) szeretnék bizonyítani, hogy a mesterséges intelligenciával segített képalkotás nem pusztán csak egy új játékszer a lusta kreatívok kezében, hanem ma már szinte bizonyosan kijelenthető, hogy a generatív művészetet is együtt fogják valamikor említeni sok híres, formabontó, trendteremtő művészeti irányzattal. Ez az irányzat megszületett, él és virul, és itt is fog maradni velünk sokáig.

Csak még nincs készen.

Még nincs kialakult vizualitása, kódrendszere, eszköztára, natív képi nyelvezete, illemszabálya, hogy mit illik és mit nem. Ide kapunk, oda kapunk mint óvodás a játékboltban. Természetesen akár egyetlen szó beírásával is lehet fantasztikus képet generálni, de ahhoz, hogy valaki szériában alkosson és stílusban is maradjon ma már szakmailag, technikailag is nagyon felkészült szakemberek kellenek. Pár hónap alatt szakmává vált. Igen, már vannak sokan, prompt engineer-nek nevezik őket, akik olyan elképesztő pontos utasításokkal képesek vezetni az algoritmust, hogy korábban elképzelhetetlen dolgok is gyönyörűen vizualizálhatókká válnak. Nézzétek csak meg kollégáim munkáit fennebb itt az oldalon!

Igaz, ez a művészeti forma - eltérően számtalan klasszikus formától - nem feltétlen a manuális készségekről, a technikákról vagy az anyagokról szól. De már nem is az algoritmus az alkotó. Az is csak egy eszköz a művészek kezében. A 21. század ecsetje. És ami az így született képekben izgalmas, az a szándék, a felismerés, a kiválasztás és a digitális utómunka. Mert egy hatalmas pixelhalmaz művészetté tömörítése továbbra is összetett és jellemzően emberi készség. Hogy koppintás lenne minden? Ez sem igaz, pont úgy tanul az algoritmus, mint minden művész a kortársaitól és elődjeitől. Tud koppintani is, hajaj, nagyon is, de minden átlagos művész is használja a korábbi kódokat. Nem szeretem az AI által generált utánzatokat, de lenyűgöz, amikor valami egészen, sosemvolt új irányba kalandozik el.

Én továbbra is az absztrakt minimalista irányban keresem a saját képi világomat. Valamiféle bridge-stílust képzelek el, amely pont olyan távol esik a fotótól mint a képzőművészettől, és ennek jegyében olyan képeket generálok, és aztán torzítok a végletekig, amelyek semmilyen más eszközzel nem hozhatók létre. És aztán kézimunkával, nyomtatással és a felületnemesítéssel próbálom közelebb hozni a klasszikus művészeti objektumokhoz.

Dali egyszer azt mondta: „Az a tény, hogy én magam a festés pillanatában nem értem a saját képeimet, nem jelenti azt, hogy ezeknek a képeknek nincs értelme… minden magyarázat utólag jön létre, amikor a kép már létezik.”

Megtennétek, hogy megkeresitek itt látható képeinkben az értékeket…? Becsszó, hogy vannak!